Cyrano de Bergerac -

Elfojtott érzések viharában, a be nem vallott szerelem története

"Egy csók! S ettől félni kell?
Eskű, amit közelről súgok el.
Szoros ígéret. Rózsás pont az i-n,
Amit szerelmünk írogat. Kicsiny,
Kedves titok, amit a fül helyett
A szájnak gyón alázatos fejed.
Egy percbe zárt öröklét, mely csodás
Halk hangot ád, mint méhe-zummogás.
Szent áldozás, mely rózsaízű. Hő
Szívünk illatja, szánkon lebegő.
S míg két tüzes csók egymásnak felelget:
Az ajkak szélén ízleljük a lelket!"

(3. felvonás, 6. jelenet- Cyrano de Bergerac)

A minap a Nemzeti Színházban jártam, a Cyrano de Bergerac című darabot néztem meg. Színdarab még ekkora hatással nem volt rám. Megmosolyogtatott volna? Nem.

Elgondolkodtatott? Igen, teljes mértékben. Sőt, szerelembe estem és a magaménak érezhettem, tudtam vele azonosulni.

Az emberek általában nem hisznek az igaz szerelemben. Humbug, puszta lehetetlenség - gondolják sokan. Talán régen megégette őket a szerelem, és most a könnyebb utat választják-elutasítják az érzést. Mások a mesékben felbukkanó, daliás szőke hercegről álmodoznak, és az örök romantikusokra (saját magukra) hivatkoznak.

Miért ne lehetett volna valódi a szerelmük? Igazi, örök érvényű. Olyan, amely csak a tündérmesékben létezik, és mindannyiunk vágyálma. Ahogyan egyre mélyebben tanulmányozom a témát, meglep, hogy már pusztán eme apró szócska- szerelem-leírása is mennyire megfog, ahogyan a legtöbb, valamennyire érző szívű embert is. Megérint, legbelül. Azt sugallja, hogy ne adjuk fel a keresését, mert létezik, csak még várat magára. Az is lehet, hogy még csak keresnünk sem kell, hiszen ott van a szemünk előtt.

Így véleményem szerint ismét jogosan teszem fel a kérdést; Miért NE létezne? Ahogyan telnek-múlnak a napok, folyton azzal szembesülök, hogy a feltételezés miszerint létezik igaz szerelem, valós alapokon nyugszik. Akárki akármit is mond, engem lenyűgöz ez az érzés, amellyel minden egyes nap találkozok, akarva-akaratlanul is.

Lenyűgöz az ereje, amely óceánokat képes átszelni. Lenyűgöz a puszta jelenléte, örök érvényűsége vagy éppen drámai pillanatnyisága. Jelen van szegénységben, gazdagságban, a természetben, kertekben, apró-cseprő kövekben, titkokban, boltokban, szappanban és virágban.

Megbabonázó, ahogyan két ember között köttetik, és összekapcsolja őket. Megdöbbent a váratlansága, sorsszerűsége. Az, ahogyan megváltoztatja az embereket. Néhol kezes báránnyá változtatja alanyát, néhol kicsapongó őrültté, merénylő öngyilkossá, aki nem akar a másik nélkül élni. Váratlan fordulatokat, színt hoz szürke mindennapjainkba, átírja jelenünket, reménysugarat csempészve kétséges helyzeteinkbe.

Érzelmek, szerelem a 21. században

A mai társadalomban is felmerülő problémákat találtam meg ebben a remekműben. Meg nem vallott érzések, félelem az elutasítástól, attól, hogy nem lehetünk elég jók. Rettegés, kétkedés. Vajon viszont szeret a másik? Elég jó vagyok? A történet kitűnően felhívta a figyelmemet arra, hogy nagyon fontos az őszinteség, az érzelmek megvallása, egyrészről saját magunknak, másrészről pedig a szeretett személynek is. A szerelem csodálatos érzés: felemel, váratlan mélységeket és magasságokat üthetünk meg a segítségével, elkápráztat és sokszor a teljes kilátástalanságból vezet a célunk felé.

Manapság mindent a kinézetnek szentelünk, ám sokszor a valódi értékek rejtve maradnak. Nem a lényeget keressük a másikban, hanem a felszínt kapirgáljuk folyton- folyvást. A történetben Cyrano egy szellemes, érzelmes, igazán intelligens költő- lovag, aki mérhetetlenül szerelmes a gyönyörű Roxannéba. Sajnos csúnyácska orra miatt úgy ítéli meg, hogy a hőn áhított nő elérhetetlen a számára. Nem mer nyíltan próbálkozni, fél a bukástól. Hazudik saját magának és Roxannenak is. A gróf, aki szintén el szeretné nyerni a nő szívét, segítséget kér Cyranótól. Neki megvan az, ami főhősünknek nincs: a szépség. Cyrano sok töprengés után beleegyezik ebbe és különös egyezséget kötnek a gróffal. Elmés költőnk adja a szavakat, a csodálatosabbnál csodálatosabb bókokat grófunk szájába. Ketten együtt hódítják meg Roxanne szívét. Csalódások, titkolt érzelmek és ki nem mondott szavak, tragikus végkifejlet,amely könnyeket csal a szemünkbe.

A zseniális szereposztás (azt hiszem végérvényesen megtaláltam a kedvenc színészemet is) és a színészek előadásmódja tette fel nálam az I-re a pontot. Sosem felejtem el a történet mondanivalóját, örök üzenetét: A szerelemben, ha igazi, az a legjobb, ha őszinte vagy és kimondod, amit valójában érzel!

Köszönöm ezt az élményt és őszintén, meleg szívvel ajánlom, hogy Ti is nézzétek meg ezt a csodát!

Timi

Kép forrás:  www.nol.hu